Focibajnokság - Esztergom, 2010. november 26–28.

      Az idei évben megrendezett „Kispap-focibajnokság”-nak Esztergom adott otthont.

  Hogy kellőképpen felkészüljünk a bajnoki megmérkőztetésekre, a heti két foci óra mellett még rendeztünk mérkőzéseket a kolozsvári teológia hallgatóival, a gyulafehérvári ortodox teológián tanulókkal és János atya csapatával. Amellett, hogy taktikánk ezáltal egyre jobban alakult, és hogy szemmel láthatólag jobban mozogtunk a pályán, lehetőség adódott a baráti kapcsolatok ápolására, az új barátságok létrejöttére, a párbeszédre és a jó hangulatra.

   A már várva-várt napon, november 26-án két autóval, összesen tíz személy (9 kispap a Spiri atya kíséretében), elindultunk Esztergomba. Menet közben jókat beszélgettünk és az autópálya melletti parkolóban nem tétováztunk elővenni a focilabdát. Miután megtettünk összesen 589 km-t, megérkeztünk kitűzött célunkhoz. Itt szeretettel várt bennünket Marius, egyik kispaptársunk, aki elvezetett bennünket szálláshelyeinkre és egész ottlétünk alatt segítségünkre volt. Ez úton is szeretném neki megköszönni mindazt amit értünk tett.

   A vacsora után mindannyian a díszterembe gyülekeztünk a megnyítóra: a tavalyi győztes csapat, Nyíregyháza, a Központi Szeminárium (Budapest) két csapattal képviseltette magát, Győr, Veszprém, Szeged, Eger, Gyulafehérvár és a házigazda, Esztergom. A köszöntő szavak után elkezdődtek a sorshúzások. Mi egy csoportba kerültünk az esztergomiakkal, a központi szeminárium II. csapatával, a győriekkel és a veszprémiekkel.

   Nagyon örültem, hogy ennyire sokan összegyűltünk. Jó volt látni azt a sok elöljárót, edzőt, akik bennünket elkísértek, és azt a sok kispapot, akik lelkesedéssel beszélgettek egymással és várták a másnap elkezdődő labdarúgó bajnokságot.

   Másnap reggeli szentmise, a Szent Adalbert kápolnában. Szentmise után kezdődtek a mérkőzések a Dobó Katalin Gimnázium sporttermében. Miénk volt az első mérkőzés az esztergomiakkal. Sajnos kikaptunk, de az ezt követő mérkőzések nagyon jól alakultak számunkra és késő délután már az elődöntőben játszhattunk. Az itt aratott győzelmünk a központi szeminárium I. csapatával szemben egyenesen a másnapi döntőbe vitt bennünket. Jó volt megtapasztalni azt az egymás iránti figyelmet és barátságot, ami a pályán és a nézőtéren egyaránt megvolt.

   Örömmel a szívünkben, hogy már döntősek vagyunk, vettünk részt a közös esti dicséreten és az első adventi gyertyagyújtáson. Az esztergomi spirituális atya arról tartott elmélkedést, hogy egy új egyházi év veszi kezdetét. Újra élhetem az üdvösség történetét. Feltette a következő kérdést: „Nyitottsággal olvasom-e a már jól ismert szentírási szövegeket?” Az ismétlés képes újat nyújtani. Legyen megnyílva a szívem ez új befogadására!

   Vasárnap van. Advent első vasárnapja. A bazilikában tartott ünnepi szentmisét megelőzi a bronzéremért folytatott mérkőzés, amelyet az esztergomiak nyernek meg a központi szeminárium I. csapatával szemben. 9:30-kor vette kezdetét a döntő, amelyet a nyíregyháziakkal játszottunk. Nagyon jól játszottak, mi is igyekeztünk, de ennek ellenére 3:0-ra kikaptunk. Mégis boldogan tudtunk a mérkőzés után egymással kezet fogni, egymásnak gratulálni és egy csoportképre összeállni.

   Az ünnepi szentmisére a bazilikába volt, ki sántítva, másik kéken-zölden, ismét másik fáradtan érkezett, de az öröm, ami a mosolyban ölt testet, látható volt mindannyiunknak az arcán. A szentmisében mindannyian együtt mondtunk hálát Mennyei Atyánknak az együtt eltöltött időért és kértük áldását erre az Új Egyházi Évre.

   Mindent Isten nagyobb dicsőségére tenni! A sportot, a találkozást, a párbeszédet, a barátság ápolását, az utazást, … mindenkinek lehetősége van ezt a felsorolást bővíteni. Hajrá!

Hugo Guia