A „Papneveldében” való életnek két „dimenziója” van: egyrészt egyetemet végzünk, másrészt növendékekül együtt élünk, egy kolostorihoz hasonló közösségben, mindezt hat éven keresztül. Ennek az egésznek a megnevezése a szeminárium. A negyedik és ötödik szemináriumi év közé ékelődik a gyakorlati év, amit pl. plébánián tölt el az ember, hogy közelről megtapasztalja, milyen a papi élet; ötödév végén diakónussá szentelnek, hatodév után pappá. Az átlag napi program így néz ki nálunk: 6:30-tól közös reggeli imádság, 7-től szentmise, 7:30-tól reggeli, 8-tól kurzusok ebédig, délután tanulás, szentírásolvasás és lelkiolvasmány, este 7-től vacsora, utána közös esti imádság, 9-től silentium magnum („nagy csend”) egészen a másnapi reggeliig, 10-kor villanyoltás. A silentium lényege, hogy nem szólunk senkihez, csak ha tényleg szükséges, hanem csendben töltjük az időt, pl. olvasással vagy imával; ezt nem mindig könnyű megvalósítani, de nagyszerű „edzés” a léleknek. Szabadidőnk hétköznap összesen kb. 2 óra van, hétvégén jóval több.
A szeminárium vezetői az igazgató (rektor atya), az igazgatóhelyettes (vicerektor, „a vice”), a lelki igazgató (spirituális vagy „spiri” atya), valamint a prefektus („prefi” atya). A mi mindnennapjainkban talán a spiri (ő foglalkozik a lelki programokkal, misézik, gyóntat, tanácsokat ad) és a prefi (a szeminárium belső fegyelmi ügyeit rendezi) van jelen a leginkább, ugyanakkor a legkülönfélébb dolgokat illetően a rektortól kell engedélyt kérni. Ezenkívül a kispapok között is van egyfajta hierarchikus beosztás: van egy hatodéves főmagiszter és egy ötödéves főmagiszter-helyettes, akik bizonyosképpen belülről felügyelik az egész közösséget, és két negyedéves magiszter, akik különösen az elsőéveseket felügyelik.
Fizikailag „a teológia” olyan, mint egy kis falu Gyulafehérvár közepén. A vár északi részében a Batthyaneummal érintkező néhai trinitárius kolostorépület, valamint az utca másik oldalán evvel szemközti, egy jó nagy belső udvarral összekötött épületegyüttes tartozik hozzá. Erre az udvarra nyílik, tehát a „falunkhoz” tartozik a Gróf Majláth Gusztáv Károly Teológiai Líceum (hagyományosan „a kántoriskola”) épülete is, valamint az udvarban van a líceum kápolnája. Ennek az udvarnak az épületeiben, amelyeket a Şaguna, a Bethlen és a Păcii utcák zárnak közre, laknak a kispapok, a rektor, a vice, a spiri, a prefi, a tanári kar egy része, valamint a főző-mosó-takarító női személyzet („a tündérek”) egy része. A kispapi kollégium több épületből áll, amelyeknek áthagyományozódott neveik vannak: Varga Katalin, Qumrán és Texas. Ma egy-, két-, három- és négyszemélyes szobák vannak. A kollégiumnak van saját kis kápolnája is, a Szent Imre, ahová akármikor be lehet térni anélkül is, hogy utcai ruhát öltenénk. A Bethlen utca túloldalán, a hajdani kolostorban folyik maga az oktatás, itt vannak a tantermek (aulák) és a könyvtár, itt van a nagy kápolna, ahol a rendszeres közösségi istentiszteleteket tartjuk, és itt van az ebédlő is, ahol nemcsak mi eszünk, hanem a líceumisták és a kisebb iskolások is, valamint itt van a mosoda és további tündérek lakosztálya. Minden hétfő osztálynap: ezen a napon nincs mindenkinek szóló közösségi istentisztelet, hanem az egyes évfolyamoknak külön-külön, saját osztályfőnökükkel – a tanári kar egy-egy tagjával; az osztálymisén kívül ilyenkor más osztályprogramok is előfordulnak: kirándulás, játék, filmnézés... Heti két óra a programban kifejezetten a testmozgásnak van fenntartva – ilyenkor az alapvető tevékenység a futballozás.
A vasárnapi közösségi misénk a székesegyházban van, „a teológiától” kb. 5 percnyi járóföldre – mindig ünnepélyesen, a tanári kar egyik tagjával vagy magával az érsek úrral. Egy idős pap mesélte nekem, aki még a diktatúra idején járt ide, hogy voltak az állambiztonság által beszervezett emberek, akik kispapnak jelentkeztek a szemináriumba, hogy információkat szerezzenek – őket azonban fel lehetett ismerni arról, hogy nem bírták a szemináriumi életet, a belső rend, a lelki programok miatt, mert nem volt bennük valódi hit és elhivatottság. Nem tudom, hogy ez a mai szemináriumi élet is olyan-e, mint az akkori, hogy csak az bírja, akinek hivatása van – mindenesetre olyan, hogy valódi és szép dolgokat lehet itt megtapasztalni, és aki jó pappá akar válni, az itt igazán megteheti.
Bojtor Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése