Szólj hozzá!

Ez a rovat az interakcióról szól: szeretnénk, ha bekapcsolódnátok, mint egy vitafórumba.
Legközelebb egy hét múlva lépünk be újra - addig is arra hívunk mindenkit, hogy hozzászólásban válaszoljon a kérdésre:

Mi a véleményed a böjtről?

Kovács Mihai

Milyen nálunk a szemináriumban...

   A „Papneveldében” való életnek két „dimenziója” van: egyrészt egyetemet végzünk, másrészt növendékekül együtt élünk, egy kolostorihoz hasonló közösségben, mindezt hat éven keresztül. Ennek az egésznek a megnevezése a szeminárium. A negyedik és ötödik szemináriumi év közé ékelődik a gyakorlati év, amit pl. plébánián tölt el az ember, hogy közelről megtapasztalja, milyen a papi élet; ötödév végén diakónussá szentelnek, hatodév után pappá.

   Az átlag napi program így néz ki nálunk: 6:30-tól közös reggeli imádság, 7-től szentmise, 7:30-tól reggeli, 8-tól kurzusok ebédig, délután tanulás, szentírásolvasás és lelkiolvasmány, este 7-től vacsora, utána közös esti imádság, 9-től silentium magnum („nagy csend”) egészen a másnapi reggeliig, 10-kor villanyoltás. A silentium lényege, hogy nem szólunk senkihez, csak ha tényleg szükséges, hanem csendben töltjük az időt, pl. olvasással vagy imával; ezt nem mindig könnyű megvalósítani, de nagyszerű „edzés” a léleknek. Szabadidőnk hétköznap összesen kb. 2 óra van, hétvégén jóval több.

Focibajnokság - Esztergom, 2010. november 26–28.

      Az idei évben megrendezett „Kispap-focibajnokság”-nak Esztergom adott otthont.

  Hogy kellőképpen felkészüljünk a bajnoki megmérkőztetésekre, a heti két foci óra mellett még rendeztünk mérkőzéseket a kolozsvári teológia hallgatóival, a gyulafehérvári ortodox teológián tanulókkal és János atya csapatával. Amellett, hogy taktikánk ezáltal egyre jobban alakult, és hogy szemmel láthatólag jobban mozogtunk a pályán, lehetőség adódott a baráti kapcsolatok ápolására, az új barátságok létrejöttére, a párbeszédre és a jó hangulatra.

   A már várva-várt napon, november 26-án két autóval, összesen tíz személy (9 kispap a Spiri atya kíséretében), elindultunk Esztergomba. Menet közben jókat beszélgettünk és az autópálya melletti parkolóban nem tétováztunk elővenni a focilabdát. Miután megtettünk összesen 589 km-t, megérkeztünk kitűzött célunkhoz. Itt szeretettel várt bennünket Marius, egyik kispaptársunk, aki elvezetett bennünket szálláshelyeinkre és egész ottlétünk alatt segítségünkre volt. Ez úton is szeretném neki megköszönni mindazt amit értünk tett.

Hivatás, mint ajándék

    Hivatásomat egy kivonuláshoz is tudnám hasonlítani, amint Egyiptomból Isten kivezeti népét és mutatja az utat a pusztában, ugyan úgy vezetett ki engem is megtapasztalva a szárazságot, éhínséget, Isten elleni lázadást de ugyanakkor a kegyelmét is. Ennek a vonulásnak nincsen vége még most is tart.

    Amikor második szentgyónásomat végeztem, a gyóntató pap feladta penitenciaként, hogy faragjak egy kis keresztet. Neki is fogtam a keresztet faragni, de nem sikerült. (a fa kétszer is eltört s még a kezemet is elvágtam). Ez az esemény mélyen megmaradt bennem. Telt az idő, amikor 10 éves voltam a szüleim elváltak. Ez a pillanat, amikor Isten ellen lázadok, hogy miért engedte meg!

blog.miért?

  Isten létezik vagy csak egy elavult emberi kreáció? Talán kicsit furcsán hangzik ez a kérdés pont egy papnövendék szájából, de azt hiszem jogos. Manapság sokan felteszik magukban ugyanezt a kérdést, szintén jogosan. A modern világnak ki és mi az „istene”? Egyre gyakrabban és hangosabban halljuk: „Mi közöm hozzád názáreti Jézus”. És talán sokan teljes joggal és öszinteséggel feltehetik ezt a kérdést.